Van még itt valaki?

Na kb. most, két év megfeszített munka után érzem azt, hogy van egy hangyafasznyi (ez a sima, snasssz, normál magyar hangya, nem egy afrikai óriás bozontos szemöldökű) esély arra, hogy beállt ez a Plandurance dolog annyira a normál kerékvágásba, hogy szerintem tudok tenni egy szokásos módon felelőltlen kijelentést azzal kapscolatban, hogy immár tudok majd jelentkezni egy-egy poszttal. De ahogy már egyszer mondtam, nem fogom magam gúzsba, vagy mi a francba kötni, hogy csak a futásról beszéljek. Beszéljünk másról, filmekről, képekről, csak jelenségekről, semmit a lényegről.

Na azért az információéhes tömegnek (1 fő, köszi Móni) leírom, hogy a BSZM-en Basztam Szét Magam. Nagyságrendileg augusztusig nem futhatok, a jobb lábfejemen kialakult egy olyan röntgenkép, amire méltán lehetne büszke a kortárs absztrakt művészet, de a Baleseti Intézet kirendelt szakemberének már nem tetszett annyira. Szóval nem véletlen fájt a lábam tihanykülsőnél annyira, hogy telefonos segítséget kértem, de ez már egy másik sztori.

Szóval gondoltam írok néha valamit ide újra, ha érdekel nézz be néha.

2019-06-19T07:40:37+00:00