#RELOADK – Prológ

Moós Gergely vagyok, a Dagadt Köcsög. 124 kilótól jutottam el odáig, hogy messze földön lettem kurva híres azzal a csodálatos mutatvánnyal, hogy többet futottam, mint amennyit ettem. Ez kis hazánkban akkora újdonság volt, hogy a Nők Lapjában, Origóban, HVG-ben, de még a Blikk Nőkben és a Kiskegyedben is találkozhattál a nevemmel. Szerepeltem tévében, rádióban. Persze az egész történet nem érdekelt volna senkit, ha nem a Dagadt Köcsög nevet találom ki a blogom címének, de így aztán átütötte a média nem túl magas ingerküszöbét. Egy újabb bohócnak tökéletesen elmentem egy ideig.

Persze ne legyek már igazságtalan magammal, nagyságrendileg megpróbáltam kihozni a történetből, amit én akkor tudtam; Facebook csoportot csináltam, cikkeket írtam és futóedzőnek tanultam. Valóban megpróbáltam segíteni azokon a túlysúlyos emberkéken, akik megkerestek. Facebook közösségünkből a 2010-es évek elejére a legnagyobb futóközösség lett: a DK Team. Többezer futót segítettem elindulni a futás világában, a futóversenyek világában megmerítkezni és az egészséges életmód felé nyitni.

Őszinte leszek: a tavalyi BSZM óta, azaz kb. másfél éve nem, vagy csak alig-alig futottam.

Nem vagyok és sohasem voltam lelkes futó, még mindig nehezen tudom elképzelni, hogy valaki azért fut, mert szeret. Én mindig is azért futottam, mert célom volt vele. 120 kilósan az volt a célom, hogy le tudjak futni egyben 5 kilométert, aztán az lett a célom, hogy 10 kilométert, majd jött a félmaraton, maraton. Valójában kit akarok becsapni? Ezek a célok csak időközben csapódtak hozzám. Az igazi célom, hogy örökké éljek plusz egy napig. Ha be lehetne venni egy tablettát, akkor azt venném be, futna akinek két anyja van.

De persze nincs erre tabletta, ennél sokkal egyszerűbb dolgokra sincs sajnos, ahogy látszik mostanában, szóval marad nekünk a futás.

Nekem most kimaradt ez a másfél éves időszak, nem akarok mélyebben bele menni, sorolhatnék sérüléseket, meg fájdalmakat, de a lényeg sajnos, hogy nagyon durván befelhősödött az ég, és szép lassan elkopott az életemből; gyakorlatilag teljesen kiestem a ritmusból és szépen lassan visszarántott a régi életem láthatatlan gumikötele. 

Munkatársaimmal együtt szisztematikus munkamániával felépítettem a világ egyik legmenőbb sportvállalkozását, de gyakorlatilag nullára leépítettem az edzettségemet.

Ennek most vége.

Pár éve eljutottam addig, hogy felütköztem egy motivációs platóra. Egy 3:33-as maraton és egy 1:39-es félmaraton után már nehéz volt olyan célt találni, amire történő felkészülés belefért volna az életembe. 

Ez most megoldódott, lett egy távlati célom: visszanyerjem a régi formám.

Nem egy bonya cél. Elsőre annyi, hogy legyőzzem önmagam, szépen építsem vissza az edzéseket az életembe, hogy teret adjak a munka mellett újra saját magamnak is a saját életemben. Nem könnyű, de én innen indulok tovább, velem tartasz?

2020-08-17T11:52:26+00:00