A futóedző három törvénye (bocs Isaac)
1. Az futóedzőnek nem szabad kárt okoznia a sportolójában, vagy tétlenül tűrnie, hogy a sportoló bármilyen kárt okozzon magának.
2. Az futóedző engedelmeskedni tartozik a sportoló célkitűzéseinek, kivéve, ha ezek a célkitűzések az Első Törvény utasításaiba ütköznek.
3. Az futóedző tartozik a saját védelméről gondoskodni, amennyiben az nem ütközik az Első és Második Törvény előírásaiba.

 

Néhány napja kering egy általános edzésterv hirdetése, ami az alábbi ígérettel csábít:
FUSD LE A MARATONT 2018-BAN!!!! “Ha képes vagy egyhuzamban 15-20 percet futni, akkor az októberi maratonon Te is odaállhatsz a rajtvonalhoz.”

Az elöző mondatot ízlelgessük bátran! Ha képes vagy egyhuzamban 15-20 percet futni, akkor az októberi maratonon Te is odaállhatsz… Ez a belépő feltétel, 15-20perc folyamatos futómozgás. Azaz, ha tudsz 7-8-9 perces tempóban folyamatosan futni 2,5km-t, akkor hopp már meg is feleltél a bemenőfeltételnek! Nulláról induló embereknek vizionál 10 hónap múlva maratont! Mi lesz még itt? Ha valaki 40 percet is tud, az egyéni UB, vagy Spartathlon? Komolyan? Azt gondolom, hogy futóportálként, bloggerként, edzőként akiket futók ezrei olvasnak és követik az edzésterveinket, felelősségünk van! Nem csinálhatunk, nem kommunikálhatunk ilyet!

A fotón persze egy szexi női has, vékony, sportos alkat, de azt azért értjük talán, hogy ez az edzésterv és ennek az edzéstervnek időzítése arra utal, hogy a kerekebb, túlsúlyosabb futókat, az év eleji életmódváltó futókat szeretné elérni és az én veléményem, hogy ennek a sok szempontból védtelen rétegnek okoz rettenetes károkat. Én immár hat éve többnyire kezdő, túlsúlyos futók között mozgok, azok között, akik ennek a posztnak alapvető célcsoportja, akik most álltak fel a fotelből, akik fogyni szeretnének, egészségesebbé válni, akik akár már a nekibuzdulásuk első percében is tudnak 15-20 percet egyhuzamban futni. De nem, én ebben a hat évben a több ezer futó között sem találkoztam olyan futóval -egykori magamat is beleértve – akinek időszerű és reális cél lehetett volna, hogy az első folyamatosan futott 15-20 percének évében maratont fusson! Ezzel szemben azt gondolom, hogy egy ilyen felvetés rettenetesen felelőtlen és visszavonhatatlan károkat okoz a kezdő futók reális énképében és reális célkitűzéseinek tekintetében.

Futóedzőként elsődleges felelősségünk, hogy ne ártsunk a futóknak és ebbe beletartozik az is, hogy ne hagyjuk, hogy a sportoló irreális célok mentén agyonhajtva, kizsigerelve a testét akár saját magának is ártson. Amerikai felmérés szerint a kezdő futók 70%-a az első pár hónapban megsérül és feladja a futást! (Visszahízik, visszaül a kanapéra, stb.) Igen, bármennyire is furcsán hangzik számos esetben csak annyi a feladatunk, hogy fékezzük őket, hogy megértessük velük a pihenőnap fontosságát, azt, hogy a kevesebb több, a lassabb jobb és hogy kicsi, de biztonságos lépésekben messzebbre és egészségesebben jutnak el. Persze, mint mindenhol, a futásban is ismerünk számos ellenpéldát, vannak különleges genetikával, sportmúlttal, vagy csak bazinagy szerencsével megáldott futók, akik hülyeségeket csinálnak, de mégsem sérültek meg. Eddig. Ezerből egy. Ne legyen kétséges, ez nem más, mint egy orosz rulett, amit mindenki játszhat a saját felelősségére, de könyörgöm, hova siettetjük a futókat? Ne írjunk és ne kövessünk általános edzéstervet orosz rulettre!

Amikor egy hobbifutó megkeres egy edzőt, azzal egy szerződés jön létre. Ő azt várja el, hogy fittebb, egézségesebb, gyorsabb futó legyen, cserébe lemond az edzésekkel kapcsolatos önrendelkezési jogáról. Az edző-futó kapcsolatban az edző a főnök és mint ilyen neki az alapvető feladata, hogy az futó célkitűzéseit reális mederben tartsa, az edzések strukturáját, az edzések terhelését úgy határozza meg, hogy a sportoló optimális fejlődését szolgálja, de… és ez a legfontosabb: az egészsége megőrzése mellett! A hobbifutó nem elit sportoló, nem olimpiára, nemzetközi versenyekre, magyar bajnokságra készül, izomzata, izületei, mozgáskoordinációja, mobilizációja, törzsizomzata mind magán viselik a mozgásmentes, stresszes élet az irodai munka ezernyi bélyegét! Nem élsportolók, hanem szabadidősportolók, hobbifutók! Egy edzésterv nem ígérhet irreális célokat és főként nem teheti kockára a sportoló egészségét!

Mégvalami személyes. Bocs. Egy edzésterv nem kockáztathatja a kezdő futó és a futás törékeny kapcsolatát sem, hiszen lehet, hogy a futó úgy éli meg, hogy a futás az utolsó esélye az életmód változtatásra. Én 124 kilósan már túl voltam ezernyi diétán, kipróbáltam mindent, amit lehetett. Ideig-óráig megoldást találtam egy-egy módszerben, de nem találtam meg az igazi áttörést. Nyilván ezek a ránk jellemző szélsőséges gondolatok, de akkor én úgy gondoltam a futásra, mint utolsó mentsvárra, azt gondoltam ez az utolsó esélyem a változtatásra! Ha ez sem sikerül, akkor leszarom, akkor így halok meg 20 évvel korábban, mint kellene, de akkor menthetetlen vagyok, meg is érdemlem, túró a fülembe! Dermesztő belegondolni, hogy mi lett volna, ha akkor megtalál egy ilyen edzésterv és ne adj Isten az első hónapokban lesérülök, vagy akár nagy nehezen elbotorkálok a maraton rajtjáig, de ott felkészületlenül rossz élményként élem meg a versenyt és utána feladom a futást. Ismerősek ezek a történetek sokunknak.

Az én alapvető küldetésem, hogy minél többen álljanak fel a fotelből és kezdjenek mozogni, de a feladat nem csak eddig terjed, része az is, hogy aki már felállt és elindult ezen az úton, az ne csak egy versenyen, de 5 – 10 -25 év múlva is ott legyen a futóversenyek rajtjánál, hogy életmódjává váljon a futás. Ehhez segítsük hozzá a kezdő futókat reális célokkal és preventív edzéstervekkel!