Nagyon baljósan indult a vasárnap. Volt egy sokkoló rémálmom, tudod olyan, amikor még ébredés után is rossz kedved van és le vagy törve. Azt álmodtam (de komolyan), hogy a magyar labdarúgó válogatott tagja vagyok. Brrr. Aztán nagy nehezen kikeltem az ágyból, összepakoltunk, átnéztem mindent a bringán, elraktam minden kütyüt és elindultunk Enikővel a festői Gyömrő felé.

Na kérem az van, hogy van némi gond a Mátrixban, hiszen nagyságrendileg pont olyan érzésem volt az indulás előtt, mint a 2011-es Vivicittá előtt. Itt vagyok, azt se tudom mi hogy van, azt se tudom mi ez az egész és úgy egyáltalán, hogy a francba keveredtem én ide? Itt van például ez a lassú rajt dolog. Láttam én egy rakat Tour-t (még Sipivel meg a kis Knézyvel kezdtem),  tudtam, hogy mi az a lassú rajt, ez mégsem gátolt meg abban, hogy magával ragadjon a hév és 40 feletti tempóban érkezzem meg az álló mezőny fenekébe.

Mutatom:

Aztán jött a tömegpszichózis, ami 2011-ben ezt a blogot is elindította. Hihetetlen, amikor nem hallasz mást, csak egyszerre több száz ember pedálsusogását és a váltók kattanását. Megindult a egész mezőny egy irányba, még a hátsó része is 50 feletti tempóval:

Láthatóan szép tempót mentünk, meg is próbáltam tenni a kereket két srácra, sajnos sikertelenül. Az első dombok leszakítottak és légüres térbe kerültem. A fotelbringás nézőpontból már-már azt hinné az ember, hogy a sok Tour, Giro és Vuelta nézésben megokosodott és kurvára ért ehhez is, mint mindenhez és ha ott lenne, akkor tudná ezerrel, hogy mit hogy kellene csinálni. Igen ám, csak ahhoz láb is kell, vádlitérfogattal. Meg hát vannak meglepetések. Az van basszus, hogy nagyon nem mindegy, hogy bolyban tekersz, vagy bolytalanul. Nem az van, hogy kicsivel könnyebb bolyban tekerni, az van, hogy ÉG ÉS FÖLD a bolyban tekerés és a magányos szopás. Ha mondanom kellene egy számot, akkor azt mondanám, hogy 32,73%-kal könnyebb a bolyban ugyanazt a tempót tolni. Meg is örültem, amikor utolért egy nagyobb létszámú csapat és jegyet tudtam venni a vonatukra. Az addig szenvedést felváltotta az önfeledt az utazás:

Persze tenni kell a kereket, és nagyon figyelni kell a kis mozdulatokra is, az esés (kulcsont, borda, hello) réme még mindig a fejemben volt, de aztán egy idő után elengedtem a dolgot és el kezdtem bízni az emberekben. A Vádli-Térfogat-O-Meter szerint is aránylag tapasztalt bringásnak látszódtak, nekik valszeg nem ez volt az első versenyük. Ne legyél már beszari. Snitt.

Aztán egyszer csak el kezdtem érezni, hogy el lett ez az energetika része tolva rendesen. Annyira magával ragadott a fesztiváli hangulat, hogy elfelejtettem, meg hát a gyors tempó miatt nem is tudtam mikor és hogyan kellene enni és inni. Nagy nehezen elővettem a géljeim egyikét és fogammal addig tekergettem, amíg lejött a kupakja. A gélnek. Ez a 6-8 másodperc elég is volt, hogy a teljes boly elmenjen mellettem és kiharcoljak magamnak 50-80m hátrányt. Szopás. Nem viccelek, legalább 5 perc ádáz munkámba került, hogy vissza tudjak kapaszkodni a végére. Ahogy Demjén Rózsi is énekli, a vonat baszik megvárni, vagy valami ilyesmi. A videón már csak a vége látszik, ahogy 170-es pulzussal megérkezek. Tanulság, ha lehet, akkor úgy frissíts, hogy közben ne essél ki a vonatból!

Ahogy tekertünk úgy éreztem, hogy sajnos ez olyan, mint Piroska volt középiskolában a 3A-ból. Jó csaj, én járnék vele, de valahogy érzem belül, hogy nem vagyok elég jó neki.  Így volt ezzel a bollyal is. Megfeszültem, hogy tartsam velük a lépést, de éreztem, hogy sok van még hátra és nekem meg egyre magasabb a pulzusom, amivel tudom tartani őket. Valahol 50km környékén aztán vettem egy rossz kanyarívet (tévében ezt is nagyon okosan szoktam látni, hogy hogyan kellene a sok balfasznak) és abból már nem tudtam felzárkózni. Az utolsó 30 kilométert már magányosan, 25 alatti átlaggal szenvedtem végig és gyakorlatilag teljesen a nyálamon csúszva értem célba.

Összegzésként azt gondolom, hogy a 30 környéki átlag nem rossz egy 85(!) kilométeres dimbes-dombos első versenyen. Ha benne tudtam volna maradni a vonatban, akkor parádés időeredményem születik, így sem rossz, jövőre majd vonatozok. A két  legfontosabbat célkitűzést teljesítettem: nem estem és rengeteget tanultam. Innen indulok tovább. Nézem is a következő versenyt, nincs megállás! Lehet azért versenyt ajánlani is, mondjuk azért inkább 100 alatt.

A verseny Strava linkje
A videó a Garmin Virb Ultra 30 kamerával készült.
A bringa és minden kerékpáros felszerelés a Cube-tól van!
Az egyedileg szemvizsgálat után nekem készítetett dioptriás sportszemüveg a Rudy Project készítette.
Ahogy a futóversenyeken is, a Tour de Gyömrőn is a BioTechUSA Pro géljét toltam