Edzőtermi élmények 2.0

Telnek a napok, hetek és hónapok és mi Enikővel aránylag rendületlenűl járunk edzeni, nekem van, hogy kimarad egy-két alkalom, de Enikő a franc se tudja miért nagyon lelkesen jár. Szóval itt egy újabb cikke a csoportos órákról, fogadjátok szeretettel. 

A múltkori csúfos kudarc után újult erővel folytatjuk az ismerkedést a Megafitness csoportos óráival. Arra kínosan ügyelek, hogy a Kondimix órát elkerüljem, de van még ott horror, ahonnan az jött… A közös program keretében szerda esténként Gergővel együtt kinézzük azt az órát, amire mindketten odaérünk, és amiről úgy tűnik (legalábbis ezt hisszük, míg el nem kezdődik), hogy jó lesz nekünk.

Az első ilyen próbálkozásunk a cross box volt. Az edző egy energikus, filigrán kis pasi, lássuk mi lesz itt. Az óra első felében a levegőbe boxolunk, ugribugri, ilyen-olyan ütések, koncentrálni azt kell, hogy le tudjuk követni, de azért elvagyunk. Amikor már épp szólnék, hogy köszi, elfáradtam, köredzésre váltunk. Az egyik feladat, hogy boxzsákot kell kesztyűben püfölni, na ez tetszik, odaképzelek néhány embert és úgy megy, mint a karikacsapás. A többi feladat erősítés, hasizom, kúszás-mászás, ilyesmi. Összességében nekem bejött, mondom ez jó is lesz hosszú távon, van benne kardio, saját testsúlyos edzés, olyan kis kerek a történet, de persze Gergő talpsérülése miatt mégsem jó, mert nem ugrálhat. Sebaj, van itt annyi minden, nézzünk valami mást.

Következő héten cross trainingre mentünk. Máris elspoilerezem, a harmadik próbálkozásunk cross TRX volt, úgy látszik, betegesen vonzódunk a cross kezdetű órákhoz.. Szóval csapó 2, cross training. Már a terem is ijesztő, cross arénának hívják (már megint ez a cross), és mindenféle kínzóeszközök lógnak mindenhonnan, ha jobban körül nézek, talán spanyol csizmát is találok valahol. Vannak itt lányok, akik szerintem másodállásban GI Jane-ként tündökölnek, de próbálom fejben tartani a jelmondatunkat, miszerint magammal versenyzek. A bemelegítés még ok, aztán jönnek az eszközök, amiket be kell hordani a terem közepére, és amikkel a mindenféle számomra kínaiul hangzó gyakorlatokat kell elvégezni. Swing. Na végre, erről már hallottam, csak nem táncolni fogunk? Véletlenül sem. Ez valami egészen fura mozdulat egy kettle bell elnevezésű rohadt nehéz vas golyóval. Most komolyan, ki találta ezt ki? Halálfélelmem van, ha csak meg kell emelnem, és akkor még lóbálni is kell, meg a fejem fölé emelni. Van biztosításom kettle bell általi halálos balesetre? Gergőnek persze meg se kottyan, őt akkor látom elsápadni, amikor az edző bemutatja a húzódzkodós feladatot, ahol is egy rúdon lógva kell a lábadat a fejed fölé emelni. Ahhha, majd a következő életemben. Arról már nem is beszélek, hogy olyan rúdon tárcsás súlyokat is kellett emelgetni, és ha ez még nem elég, a végére maradt pár négy ütemű fekvőtámasz.
Az óra végén csak ennyit kérdeztünk egymástól Gergővel: „Figyi, kinek az ötlete volt ide bejönni?”

Fuss Te Is Akadémia hírlevél

IRATKOZZ FEL HÍRLEVELEINKRE

  • Szakmai anyagok
  • Érdekes cikkek
  • Edzői tanácsok
  • Terméktesztek és vélemények

Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!
Kérjük, ezt a mezőt is legyen szíves kitölteni!

Mi sem szeretjük a kéreltlen reklámleveleket, ezért nem is küldünk neked. A FELIRATKOZOM gombra kattintva elfogadod, hogy kiváncsi vagy a Fuss Te is Akadémia hírleveleire és elolvastad Adatkezelési tájékoztatónkat. Adatkezelési nyilvántartási számunk: NAIH-106025/2016

2017-02-07T07:32:28+00:00