BSZM, aminek vége van, annak eleje is

Jöttek a kommentek, hogy magas volt ez a labdicsek és keményre is volt fújva, sokáig szállt a háló környékén, így könnyű volt lecsapni, hogy beszéljek már kicsit arról, hogy hogyan szaladtam neki nagyeszemmel és nem sokkal kisebb arcommal ennek a BSZM-es bőnyálas szopásnak.

Mondanám, hogy minden pillanatára emlékszem, de nem akarok hazudni. Szerintem az agyam ezt az emléket már köszönte szépen és megpróbálta becsomagolni egy fehér tescós szatyorba és valahova feltette egy olyan polcra, ahonnan már nehezen veszem elő. Videólogomat meg nézem vissza, olyan ez mint a régi csajok kutatása a Facebookon, ne bolygassuk Ibolykát!

Alapvetően ott lett elbaszva a dolog, hogy a nagyon kényelmes kanapéról kurva könnyű mindenféle versenyre nevezni. Látom én ezt másoknál is, hogy heti két edzéssel akarunk 3:45 alatti maratont karcolni, meg menni ám verbális vasakarattal a Spartathlon felé, aztán amikor a tettek mezejére kell lépni, akkor a heti három edzés is ritkán van meg. Abból meg lófasz sem lesz, nem hogy Spartathlon.

Szóval az van, hogy még a Misi előtti időkben, még tavaly nyár közepén ellátogattunk Enikővel a festői Zamárdin elkövetett FKF nyaralóba, ahol nyaraltunk egy hetet szakszerveti alapon. Valahogy megcsaphatott a retro-feeling, mert két ping-pong (asztalitenisz) meccs között kitaláltam, hogy mennyire jó is volt az a BSZM, mennyire élveztem, jó volt a hangulat, szép volt az idő, száz evező csobbant a vízben már!

Ippeg nem nagyon volt célom és így motivációm sem nagyon az edzésekhez, futogattam, de úgy, hogy azért ne lehessen durva túledzettséggel vádolni, ezen persze az sem segített, hogy aránylag gyakran csúnyán befelhősődőtt… Az alap edzettségem valahol a bányászbéka segge alatt, súlyom szerintem 97-99 között valahol. Stb.

Egy aránylag rövid párbeszéd után megegyeztünk Olivérrel, hogy kell nekem a fájdalom. Ilyen vagyok, egyszerűen igénylem. Belevágok ebbe a BSZM-be, de nem egyéni edzéstervezéssel megyek, hanem fogom magam és mint az Álruhás fönökben, vagy mi a francban (talán Discovery, de Misi óta nem nézünk tévét, szóval fogalmam nincs) igénybeveszem a cégünk szolgáltatásait és elkezdem a csodálatos BSZM felkészülési tervünket prémium csomagban.

De ne rohanjunk már előre. Menjünk kicsit bele ebbe az edukációs irányvonalba, ha már én elbasztam, legalább neked ne kelljen. Mit is rontottam el már a puszta nevezéssel?

S.M.A.R.T. célkitűzések a futószezon megtervezésében, a főverseny kiválasztásában.

Jegyzetfüzeteket elő, jövő héten zh!

S: Specific (Konkrét):

Megcsinálom a BSZM-et újra! Ennél lehetett volna kicsit jobban definiálni a célt. Fussak jobbat, mint 2016-ban, fussak jobb harmadik napot, érjek el jobb helyezést a korosztályomban, stb. Lehetett volna ilyeneket mondani. Szabadidősportban, kezdő futóként még nem szoktunk, de aztán kellene, legalábbis nem lenne rossz. Plusz motiváció, plusz adatelemzés, plusz egy dimenzió, plusz egy diagram, plusze egy excel tábla, plusz egy orgazmus.

M: Measurable (Mérhető):

Jaja, az, hogy megcsinálom, vagy nem: az mérhető. Egy bit elég hozzá. 0, vagy 1. 1 lett a vége, de milyen áron. Hülyegyerek. Mennyivel jobb lett volna, valami kézzel fogható célkitűzés a fenti listából…. Ha van mondjuk egy időcél, akkor azt lehet szépen részegységekre bontani. Napi célidőkre. A napi célidőket tempótervre. A tempótervet nézegetni edzéseken, hozzápasszintani a pulzusadatokat. A pulzussal próbafutni és nézni az aerob rendszert jellemző görbék szétválási mutatóit, ezeket megismételni rendszeresen, figyelni a progressziót.

A: Achievable (Elérhető):

Na kérem, ez itt a főbűnöm. NEM. Nem volt számomra elérhető a BSZM. A Család-Munka-Futás bermudaháromszög pár héttel a nevezés után beborult. Ez nem olyan, mint a grafitrudak végén a picsatudjami a négyes reaktorban, meg a tervezési hibák, meg a KGB összefirkált meg kitépett két lapot a Moleskine márkájú jegyzetfüzetből. Ehhez kb. nem kellett volna atomfizikusnak lennem hogy Mihály érkezésével felborul majd az egyensúly, megolvad minden aztán elpukkan. Elsőgyerekes apukaként nem tudtam előre felmérni (a tapasztaltabbaknak meg nem hittem), hogy mit hoz az életembe Moós Mihály, de Mihály jött és söpörte az egyéb priorításokat a tányér szélére. Ami a család mellett szabadidőm volt azt pedig majdnem mind arra áldoztam, hogy a Plandurance épüljön. Edzésileg voltak jó hetek, de összességében aránylag esetlegesen talán valahol 70-80% környékén tudtam csak megcsinálni a kiírt edzéseket. Szóval a BSZM kurvára túlválallás volt már a nevezés pillanatában. Sokat akart a szarka, de nem bírta a farka. A 2016-os életemmel, munkába futásokkal fel tudtam volna készülni egy kicsivel jobban talán, de ezt nem tudjuk meg sose. Ha te célt választasz, akkor légy könyörtelenül őszinte magaddal! Ha irreálisak a céljaid, akkor demotiválni fog, nyomaszt, frusztrál, megöl és nihilbe kerget, ha túl alacsony, akkor meg leszarod, ki se mész, betáblázod kényelmi zónán belülre, ennek sincs nagy értelme. Tágítsd a határaidat, fuss messzebbre, vagy fuss gyorsabban! A második lenne kicsit fontosabb, de nem nyitok ki megint egy évek óta becsukott ajtót!

R: Relevant (Releváns):

A kitűzött cél a te személyes célod legyen. Minden nap úgy kellj, hogy tudd, hogy a kiválasztott versenyre gondolsz, minden edzést úgy csinálj, hogy tudd, hogy beépülnek a kilométerek, hogy kellenek ahhoz, hogy végül ott állj! Ez nálam többnyire meg volt, de talán ott is követtem el hibát, amikor Misi születése után kitalálam, hogy babakocsival futok a BSZM-en. Stop. Apaként kurva jó döntés volt, de sportolóként fos. Jobban kellett volna tisztelnem a távot és lejjebb venni az arcomat. Utólag vagyok ilyen kurva okos, de nem féltem eléggé a BSZM-től, mivel 2016-ban már megcsináltam, azt gondoltam, hogy úgy is lefutom, ha az egyik kezem a seggemben van, vagy ha piros és zöld hullahopkarikákat pörgetek a farkamon. Lófaszt. Apaként viszont tök jó élmény volt, Misi persze nem fog majd rá emlékezni, de ez volt az első igazi apa-fiú programunk, az első olyan muglik számára irreális baromság, amit együtt csináltunk. Lesz még!

T: Time bounded (Időhőz kötött):

Futóverseny felkészülésnél ez a pont ez nagyságrendileg adott. Az adott verseny időpontja behatárolja a cél elérésének kívánatos dátumát. Pont nem érdekel senkit, hogy a SPAR Budapest maraton után két héttel 10 perccel jobbat futottál volna. Aznap kell villogni. Aznapra kell csúcsformába kerülnöd.

A legfaszább akkor vagy, ha a célodhoz vezető felkészülési út közben csinálsz néha egy heti, havi reviewt. Jól haladok a cél felé? Tényleg akarom? Tényleg időszerű? Tényleg támogatja az életem és a szabadidőm a kitűzött cél méltó megvalósítását? Ha nem, akkor nyugodtan le lehet mondani, át lehet rakni, futóverseny van már minden héten.

Na és akkor itt most két részre szedem a BSZM-es posztot és a második résszel később támadok. Függöny.

2019-06-24T11:25:26+00:00