Balaton Szupermaraton – 1.nap 48km

48 a picsát. 48 azoknak a haladó szellemi képességekkel megáldott futóknak, akik dugnak. Én nem dugok. Nem úgy általában, de most valamiért elmentem a lehetőség mellett és fogtam magam és nagy eszemmel a második váltó és dugópont után  úgy kerestem a vizet mint aki ezer éve nem ívott, a dugókát meg a maradék agyam zárójelbe tette vadul. Utána ahogy kiértem az engem jogosan ünneplő tömegből kezdett hiányérzetem lenni. Lakáskulcs, pénztárca, telefon, vagy megint mi a francot hagytam el? Lófasz. Dugókázni kellett volna. Még eleresztettem pár gyámoltalan és szánalmas kérdést ez előttem futóknak, hogy akkor, most itt kellett volna-e dugni? Kellett. Fordultam vissza, így lett 49 valamennyi a 48 valamennyi helyett. Mondanám, hogy tökmindegy, de nem akarok hazudni. Kurvára fájt az a plusz egy kilométer, pedig úgy indult, hogy nem fog.

A célpulzusom a BSZM alatt a 150 alatti zóna, szabadfoglalkozásként az utolsó 10 kilométeren emelhetem 155 alá. Egészen jól is indultam, kipihenten aránylag célközpontú kajálással jó állapotban indultam el,  ezzel a 150 alatti tartománnyal, sőt az elején inkább 145 környéke 6 perc alatti tempót dobott a gép. 25-ig aránylag jól éreztem magam,  az első tízen különösen, mert Hortobágyi Gyusziék kísértek bringán. Utána egyedül maradtam Bill kapitánnyal, ment minden, mint a karikacsapás. 25 után viszont szépen pofátlanul elkezdett emelkedni a pulzusom és/vagy azonos pulzuson elkezdtem lassulni. Fele se tréfa basszameg, aránylag vicces, ha az állóképességi contest 25 kilinél tol a tányér szélére, de mit csináljak, ez sajnos egy igazságos és könyörtelen sport. Amit beleraksz, azt tudod kivenni. Én ott most ebben a hosszútávfutásban, hogy 25 után szépen lassan emelkedett a pulzusom. Ezer dolog kihat persze, a folyamatosan a fejünkre sütő nap, a kaja, a folyadék, a minden.  A fentebbi strava edzésen ha bekattintjátok a pulzust, meg a tempót, akkor látjátok, hogy szépen lassan emelkedik a pulzus, a tempó meg szépen lassan csökken. Ez a probléma. Dráma nincs nem futottam azért rosszat 49 kilométeren 6’17”-es átlag. Fontos volt persze, hogy 150 alatt maradjak és benn ragadtam ebben a lassú tempóban, 25-30 után meg már nem is tudsz kijönni belőle, berakod magad egy dobozba, onnan már nem jössz ki. A végére már nem voltam rózsásan, nagyon jó lett volna, ha a dugókázás miatt plusz egy kilométer nincsen benne, de így alakult. Kajálásom fasza a Dupla Élményes gél, gél, csoki ritmust tolom óránként, szóval ettem vagy 10 gélt, 5 csokit, meg 2 liter izót, meg minden váltóponton vizet. Az energetikám ebből a szempontból nagyságrendileg rendben volt. Az izmaim szétverésének státusza holnap derül ki, zsibog a lábam, vagy a franc tudja milyen szó van erre az érzésre így 49 kilométer után. Holnap minimálisra veszem a figurát, kemény nap lesz 53 kilométer a végén a szigligeti várral. Holnap méretünk meg, kurva jó, lenne könnyűnek találtatni.

A végén figyeljétek a tüskét, ha az 53 nem lenne elég (a mai után)


Na most alvás. Holnap jövök.

2016-03-17T20:49:28+00:00